A Palóc néptáncegyüttes 1968 - 1998

Fülekpüspökiben, a Palóc Néptáncegyüttes megalakulásának 20. évfordulóján jeles vendégek vettek részt

1/ a Magyarország népművésze díjas SZVORÁK KATI, aki a fülekpüspöki Palócban kezdte pályafutását

2/ Varga Ervin - Fülekpüspöki szülötte, aki a pozsonyi Lúčnica, majd a Slovenský ľudový umelecký kolektív - SĽUK koreográfusa lett.

3/ Székely István, koreográfus aki sok éven keresztül járt át Salgótarjánból csoporthoz. 1993-ra már Fülekpüspöki idősebb lakosai, a középkorosztály, valamint a legfiatalabbak is elmondhatták, hogy volt, vagy jelenlegi tagjai a tánccsoportnak.

A 25 éves évfordulóra dugig megtelt a nézőtér és pirosra tapsolta mindenki a tenyerét. A régieket kicsit nevetséges mozgásukkal láthattuk a színpadon, a fiatalok pedig lendületesen táncoltak. A 30 éves évforduló műsorvezetője 1998-ban a Szlovák Rádió magyardásának szerkesztője, Agócs Valéria volt, akit a fülekiek volt barátjukként üdvözöltek, hiszen velük együtt nőtt fel. Akkor már Hájas Tibor volt az együttes koreográfusa és Teleki Béla volt a csemadok soros elnöke. A műsorban fellépett Agócs Gergely népművész, akinek a pályája szintén a Palócból indult.

 

A Csemadok 60 éves

1/A Csemadok fülekpüspöki helyi szervezete mellett 1968--ban megalakult a Palóc Néptánccsoport. A falu legtöbb családja akkoriban aktívan bakpcsolódott a közösségi életbe. Éltek olyan emberek, akikre felnéztek, sokan adtak a szavukrqa, nem volt nehéz nekik megszólítani néhány vagy több embert is, felkérni őket a jó ügy érdekében. Az akkori régi kultúrházban, amit a faluban csak Karisztásznak emlegettek az egész év folyamán kulturális akciók, bálok, iskolai ünnepségek voltak megrendezve. Az olajos padlóval borított nézőtér és színpad nem volt akadálya annak, hogy fiatalok és idősek kellemes úrákat töltsenek el a karitász falai között. Itt került sor a falusi lakodalmakra, valamint az 1950-es években még az első szentáldozás után is itt találkoztak ebéden a gyerekek és szüleik. Az 1970-es években Székely István salgótarjáni néptáncos-koreográfus volt a táncsoport koreográfusa, Molnár Tibor volt a csemadok elnöke és az együttes művészeti vezetője. A fiatalok rendszeresen részt vettek az országos népművészeti fesztiválon Gombaszögön, a zselízi néptánc fesztiválokon, Svidníken- Kelet-Szlovákiában,sokat vendégszerepeltek Magyarországon is. Ahhoz, hogy a fiatalok tánctudása fejlődjön, soksozr nem volt elég a hetenként egy alkalommal megtartott táncpróba. Az akkori pionír, azaz úttörő táborok közül többször utaztak összpontosításra Abroncsosba, valamint Látkyra. Azz együttesnek volt saját falusi cigány zenekara , melyet Nosko Károly bácsi vezetett.

02/Az 1950-es években rendszeresen amatőr színházi előadásokra került sor a faluban, amelyek zenés darabok voltak. A falu lakossága alakította a szerepeket a színdarabokban valamint a zenekar tagjai is helybeli férfiak voltak. Akkoriban nagy híre volt a Püspökiben évente megrendezett szüreti felvonulásoknak és mulatságoknak. Fülekpüspökiben 2009. december 05-én került sor a 60 éves Csemadok Szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete ünnepségére. A műsor bevezetőjében Teleki Béla volt Csemadok elnök méltatta a fülekpüspöki Csemadok alapszervezet tevékenységét. Szó esett a II. világháború utáni magyar kultúra megőrzéséről, a magyar nemzeti tudat ébren tartásáról a Felvidéken, a politikai eseményekről, amelyek befolyásolták mindannyiunk életét. Fülekpüspökiben a szervezet 1950-ben alakult meg. Mindenképpen a Palóc Néptánc Együttes fennállása jelentette a szervezet tevékenységének a legfontosabb részét. Megemlítésre került a sok verseny, seregszemle, kulturális esemény amelyeken legelőször falujukat, később pedig a szlovákiai magyar néptánc kultúrát is képviselték. Teleki Béla kicsit fájó szívvel tett említést a női és a férfi énekkarról, kihangsúlyozva, hogy ma is élnek szép hangú asszonyok, lányok a faluban, nekik kellene összefogni, tőlük pedig buzdítást kapnának a férfiak is. Nem került név szerint említésre a sok koreográfus, akik a tánccsoporttal dolgoztak, s főként nem a rengeteg táncos neve, akik az együttes 30 éve alatt a csoportban táncoltak, sem a férfi és női énekkar tagjainak neve. A volt Csemadok elnök elnézést kért, de nem akartak senkit megsérteni azzal, hogy valakinek a nevét kihagynák a felsorolásból. Az ünnepi beszédet követően három részletben adták át az emlék plaketteket. Legelőször a már elhunyt vezetőségi tagok hozzátartozói vették át a helyi szervezet volt és jelenlegi elnökeitől, Teleki Bélától és Katona Évától az emléklapokat. Másodszorra a színpadra hívták a még élő volt vezetőségi tagokat, akiknek Koronczi Ferenc losonci járási Csemadok elnök adta át az emléklapokat és a virágot. Harmadszorra Fülekpüspöki polgármestere, Bacskai Sándor köszöntötte a Csemadok szervezetet, a mostani vezetőséget, a tagokat és minden kedves jelenlévőt. Ezután átadta Fülekpüspöki önkormányzata oklevelét a 60 éves Csemadoknak, majd minden egyes jelenlegi vezetőségi tag megkapta tőle az emléklapokat. Az emléklapok kiosztása után kultúrműsor következett, melyben felléptek:

1/ a füleki Kis Rakonca néptánc csoport

2/ a füleki Czikó Hajnalka és Benko Fruzsina népdalokat adtak elő

3/ a fülekpüspöki alapiskolás tanulók kalendárium című szavaló kórusa

4/ a losonci Kármán József Színkőr tagjai népszerű slágereket énekeltek.

5/ a losonci Kelemenék megzenésített versekkel szórakoztatták a közönséget. A műsor után álló fogadásra került sor a helybeli kutúrotthon közösségi termében. A fogadás alatt levetítették a helyi szervezet archív fotóiból készített összeallítást. Nagy népszerűségnek örvendtek Dr. Máj József dia felvételei, amelyeket húsz egynéhány évvel ezelőtt a Palóc és az Apró Palóc fellépésein készített Szlovákiában és külföldön egyaránt. A családias hangulatú beszélgetéseket befejezve éjfél felé indultunk otthonainkba.

VI. FALUNAP FÜLEKPÜSPÖKIBEN

Fülekpüspöki önkormányzata és a Csemadok helyi alapszervezete már több hete készült a VI. Falunap megrendezésére 2013. október 12-én. A program gazdag volt, kicsik és nagyok megtalálhatták a szórakozásra a lehetőséget. A helyi kultúrház előtt az apróknak fából faragott , fonott kosaras ülésű körhinta volt felállítva, melynek a picinyek örülhettek. A körhintát a füleki Zupko László tanár működtette. Volt ugráló vár és arcfestés, ami iránt nagy érdeklődést tanúsítottak az óvodás és a kisiskolás korú gyerekek. A kultúrház teraszán főtt a gulyás, az asszonyok otthoni pitével kínálták a falu lakosságát és a vendégeket, valamint a buktát is megkóstolhatták. A kultárház hátsó termében és a nézőtér hátulsó falán kaptak helyet a püspöki származású, 1992-ben elhunyt amatőr festőművész, Bartko Vilmos képei, valamint a szintén valahai fülekpüspöki lakos, Nyári Géza festményei. Négy éve lakik falunkban a szlovák Jarmila Zacher Paipachová asszony, aki lefestett virágait állította ki. A konferanszié magyar és szlovák nyelven folyt. Bacskai Sándor polgármester a köszöntőjébe beleszőtte a három amatőr festő életét. A programban felléptek a helyi alapiskola kislányai, a Füleki Gimnázium Zsibongó Kisszínpada mesét adott elő. Ezután a füleki Rakonca Néptáncegyüttes következett, majd a fülekpüspöki Tóth Viktória meséjét hallgattuk meg Hazug Berciről. A fülekpüspöki Pro Musica asszonykórus fellépése közben a szintén helybeli lakos Palcso Kinga verset mondott. Szurdokpüspöki testvérközségből két csoport vállalta a fellépést: a lányok üveges táncot lejtettek, majd a hagyományőrző ottani asszonyok énekeltek. Agócs Sándor, aki Sávolyból származik, de a magyar televízió egyik csatornáján is szerepel, virtuózan tárogatózott. Megtudtuk, hogy az Agócs család nemcsak művésze, de nagyon ügyes, s mára már szinte egyedi készítője ennek a hangszernek. A kazári asszonyok gyönyörű népviselettel kápráztatták el a nézőket, mialatt énekeltek, majd a lakodalom előtt a menyasszony ágyának a vőlegény házához vivését felelevenítő népszokást mutattak be. Utolsó műsorszám a Rakonca fellépése volt, majd tombola húzása zárta le az egész napos programot.

 

Teleki Béla

2020-ban Életműdíjat kapott

Teleki Béla 1946. augusztus 8-án született.1970-től tagja a Csemadok Fülekpüspöki Alapszervezetének, 1972-től napjainkig pedig a vezetőségnek is. 1975-től tagja a Csemadok Járási Bizottságának, jelenleg a Csemadok Nógrádi Területi Választmányában dolgozik.
1989-ben ő vette át Csemadok Fülekpüspöki Alapszervezetének irányítását. Több mint 10 éven keresztül kitartóan és lelkesen szervezte a kulturális szervezet tevékenységét. Ebben az időszakban a Palóc Néptáncegyüttes vezetője is volt egyben. A Palóc nemcsak a régiókban, de országos méretben is ismert, a néptáncmozgalom meghatározó együttese volt. A minősítő versenyeken is rendre jól szerepelt. Teleki Béla több éven keresztül az Apró Palóc néptáncegyüttes vezetője is volt.
A táncmozgalmon kívül több területen is működött. Nevéhez fűződnek író-olvasó találkozók, a magyar szabadságharc évfordulóinak a megünneplése, anyák napi ünnepségek, valamint a falunapok műsoraink szervezése.
Többször szorgalmazta és oroszlánrésze volt a fülekpüspöki Pro Musica női kar megalakulásában és elindulásában.
2001-től a Csemadok helyi szervezetének a pénztárosa és krónikása. Mindkét feladatát a mai napig lelkesen ellátja. 2012-ben a Csemadokban végzett kitartó, folyamatos és önzetlen szervező és irányító munkájáért megkapta a Nógrád Közművelődéséért Díjat.

Tóth Ágnes, Dis.art., Ragyolc

Közművelődésért díj 2020-ban

Tóth Ágnes 1961-ben született Losoncon. Az alapiskolát Ragyolcon, a művészeti alapiskolát Füleken végezte. Kilencedikes korától a Kassai Konzervatórium diákja, ahol Ludmila Kojanová cseh professzor osztályába járt. Sok zongoraversenyről számos díjjal tért haza. 1983-óta a Füleki Művészeti Alapiskola zongora- és énekszakos tanára. Az itt töltött 35 év alatt folyamatos vett részt különböző zongora- és karnagyi kurzusokon. Növendékei országos versenyeken vesznek részt, ahonnan díjakkal térnek haza.
Tóth Ágnes aktívan részt vesz a Csemadok Ragyolci Alapszervezete vezetőségének munkájában, a hagyományőrzésben és a rendezvények szervezésében. Immár 23. éve a ragyolci Jázmin Női Kar karnagya, zongoristája és szólóénekese. Vezetése alatt fokozatosan fejlődött a 17 tagú kórus a népdaloktól a többszólamú kórusművekig. Részt vettek többek közt a Vass Lajos Népzenei Fesztiválon, bekerültek a Bíborpiros szép rózsa döntőjébe, megmérették magukat a Találkozás az énekkel c. regionális versenyen, valamint Galántán, a Kodály Napokon. Számos fellépésük volt idehaza, de Magyarországon, Lengyelországban és Erdélyben is. A kórus 2012-ben megkapta a Nógrád Közművelődéséért Díjat.
Tóth Ágnes tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának is, akikkel 2014-ben mint korrepetitor és énekes vett részt egy 16 koncertet magába foglaló körúton Kanadában és az Egyesült Államokban.
Három és fél évtizedes pedagógiai munkájáért átvehette Fülek város Comenius Emlékplakettjét.

 

 

Simon János
Közművelődési díj 2024-ben

A Csemadok Országos Tanácsa a szlovákiai magyar kultúra területén nyújtott kiemelkedő teljesítményéért Közművelődési díjjal ismeri el Simon János munkáját.
A kalondai születésű Simon János már diákként kamarakórust vezetett a Füleki Gimnáziumban.
Később a Prágai Műszaki Egyetem diákjaként az ottani magyar közösség életébe is bekapcsolódott. Előbb tagja, majd két évig elnöke volt az Ady Endre Diákkörnek. Sokan ismerhették őt a csehszlovákiai fővárosban élő magyar fiatalok táncegyüttesének, a Nyitnikéknek a korrepetítoraként.
Egyetemi évei alatt rendszeresen részt vett néprajzi gyűjtéseken.
1983-ban Fülekre költözött és szinte azonnal bekapcsolódott a Csemadok munkájába. A későbbiekben az Alapszervezet vezetőségi tagja, majd egy ideig elnöke volt. Az ő nevéhez fűződik a Közművelődési Klub megalakulása, melynek révén a füleki közösség a magyar kulturális élet számos jelentős egyéniségét megismerheti.
Simon János életét mégis leginkább a zene határozza meg. A korábbi generációk számára emlékezetes lehet a Losonci járás magyar falvaiban összegyűjtött zenei anyagból és népszokásokból, Duray Évával közösen összeállított műsora, melyet a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon, 1984-ben mutattak be. Munkájának további jelentős eredménye az a népzenei gyűjtemény, amelyet Ág Tiborral közösen adtak ki.
Az egyházi muzsika, annak mind szélesebb körben való terjesztése ugyancsak a szívügye. Kezdeményezésére 1992-ben, Fülekpüspökiben megalakult a Vox Cordis egyházi kórus. A Keresztény Ifjúsági Fesztiválok rendszeres szereplőivé váltak.
Simon János évtizedek óta tagja a Pro Kultúra Férfikarnak is. Ezidáig két kórus részére több mint 200 dalt dolgozott fel. Legemlékezetesebb a 2005-ben megírt Hűség-himnusza, amely azóta ismertté vált az egész Kárpát-medencében.

Krátke dejiny farností Novohradu

Prvá písomná zmienka o obci je z roku 1246, keď kráľcza zločiny zhabal majetky Fulkusa z rodu Kacsics, pána filakovského hradu. Ako jeden z hlavnych zločinov sa spomína spustošenie a zničenie dediny Hatvan v podhradí hradu Fiľakovo, ktorú po pôvodnom zničení Mongolmi okolo rok 1241 dal nanovo osídliť a vybudovať vrátane kostola ostrihomský arcibiskup. Keďže pred rokom 1246 tu už stál kostol, s vysokou pravdepodobnosťou ut bola aj samostatná farnosť. V roku 1294 sa ako Biskupice pri Fiľakove - Puspoky prope Fulek spomínajú v datovaní listiny, ktorú tu počas svojho pobytu vydal kráľ Ondrej. V roku 1407 sa pri predaji obce Belina zase spomína tunajší kostol sv. Štefana kráľa. ktorému patrili desiatky od tamojších poddaných.

Farnosť Biskupice spomína ako jednu zo starých predreformačných fár v Novohrade a j zoznam arcibiskupa Petra Pázmánya, kotrý odznel na Trnavskej synode v roku 1629, kde je uvedené, že existovala už v roku 1397. Počas tureckých nájazdov na hrad Fiľakovo a jeho bezprostredné okolie a následné vytvorenie tureckého samosprávneho celku - sandžaku, nebol v roku 1554 v daňovom súpise za obec Biskupice miestny farár, ako tomu bolo v susedných Kostolných Radzovciach, kde je zazanamenaný farár Dávid a kaplán Michal. Radzovce neskoršia filiáka Biskupíc boli vtedy samostatná farnosť. V súpise je zaznamenaná Egyházas Rakolcs, teda KOstolné Radzovce. Farnosť v Biskupiciach patrila oodávna Ostrihomskému arcibiskupstvu. O tom, či v čase reformácie prešli miestni obyvatelia  na evanjelické alebo kalvínske vierovyznanie, nemáme žiadne údaje. Pravdepodobne si zachovali katolícku vieru, nakoľko vierovyznanie sa v tej dobe riadilo heslom koho panstvo, toho náboženstvo. Keďže miestnym zemepánom bol ostrihomský arcibiskup, zostali zrejme katolíkmi. Počiatky protestantizmu v susednom Fiľakove sú známe už v roku 1544, keď na podnet  zemepána Františka Bebeka museli františkáni opustiť mesto. Zánik protestantských zborov vo Fiľakove nastal až pričinením grófa Štefana II. Koháryho koncom 17. storočia. V súpise príjmov Ostrihomského arcibiskupstva sa Fiľakovské Biskupice uvádzajú aj v rokoch 1571 až 1973. Cirkevné poplatky odovzdávali arcibiskupstvu na sviatok sv. Juraja a sv. Michala vo výške 40 denárov od každej usadlosti. Na sviatok sv. Michala odovzdávali spoločne jedno vykrmené prasa alebo jeden florén a každá uasdlosť jedného kapuna. Na sviatok sv. Štefana kráľa každá usadlosť ešte odovzdala po jednom kapúnovi. Poddaní odvádzali aj povinný desiatok. Neboli však povinný kosiť, hrabať, ani orať na farskom, ale boli povinný zo svojho vlastného sena odviesť do Zlievec - Veľké Zlievce v okrese Veľký Krtíš boli tiež poddanskou obcou Ostrihomského arcibiskupstva.

V tomto období sa postupne konsolidovali vzťahy v katolíckej cirkvi a v jednotlivých farnostiach. Ich stav sa zisťoval formou kanonických vizitácií. Prvú známu kanonickú vizitáciu vo farnosti Biskupice v&konl novohradský archidiakon Martin Apáthy v roku 1634. V období vizitácia bol farárom v Biskupiciach Gregor Nigri. Vizitácia bola veľmi stručná a obsahuje iba pár údajov o farnosti: Kostol vo Fiľakovských Biskupiciach je zasvätený kráľovi sv.Štefanovi a jeho vybavenie je nasledovné: tri kalichy, rímska omšová kniha, kasula, strieborný kríž a tri zvony. Kostol má nízky príjem. Filiálka farnosti je Belina. Miestny farár Gregor Nigri sa však už presťahoval do Veľkých Zlievec. Príjem farára odkaždého sedliaka  činí tri kile pšenice a jedno kile ovsa. Polia obrábajú veriaci, ktorí aj žnú. Lúky rovnako kosia veriac. Farár Nigri sa v roku 1630 zúčastnil aj trnvskej synody, organizovanej kardinálom Petrom Pázmányom.  Je zaujímavé, že zoznam tunajších farárov medzi rokmi 1634 až 1677 sa nezachoval. Zrejme to bolo v dôsledku zničenej farnosti a kostola Turkami.

V roku 1674 vola vo farnosti uskutočnená ďaľšia známa kanonická vizitácia, vykonal ju novohradský archidiakon Juiraj Sléger. Vo vizitácii sa uvádza: Táto obec patrí dôstojnému a uctievanému ostrihomskémo arcibiskupovi. Kostol je zasvätený sv. Štefanovi kráľoi a jeho svätyňa a sakristia sú klenuté. Veža je kamenná a jej loď je zastropená. Má tri oltáre, hlvný oltár je zdobený maľovanými obrazmi, a dva bočné oltáre sú zdobené maľovanými obrazmi. Na stene sú obrazy, všade lavičky. Sú tu tri kalichy, jeden s novou, pozlátenou striebornou paténou, ďaľšie dva s mosadznou a štyri medené patény. Majú tam aj tri alby, sedem obrusov, dva rituály a dva páry strieborných ampuliek. V kostole majú aj superpelicium, tri nádoby na posvätné tekutiny, dvadsaťtri vreckoviek s pohármi, dve antipendiá, jedno kadidlo, tri zvony, jeden curcifix, dva korpusy, dva obrúsky, dve burzy,dve zástavy, dva šály a dva uteráky. Nachádza sa tu drevená kazateľnica. V chrámovej veži sú tri páry svietnikov, železná schránka na oblátky, bavlnený opasok, tri zvony a omšová kniha.

Ďalej sa uvádza príjem cirkvi: Z miestneho mlyna dostáva farár sobotný príjem. Má štyri orné role, jednu v údolí Mogyorós, druhú v lokalite Pap, tretiu v lokalite Martonos. a štvrtú v lokalite Mogyorós. Ako filiálky farnosti sa uvádzajú Čkanovce, Radzovce a Šíd. Je zaujímavé, že táto vizitácia nezachytáva meno tunajšieho farára. Meno prvého kňaza v polovici 17. storočia zisťujeme až v máji 1677 a bol ním Ján Seleni-Szelényi. Jeho nahradil začiatkom roku 1769 Ondrej Zsolnay, bol sem preložený z farnosti Lipovník pri Rožňave. Tu vykonával kňazské služby do roku 1680., keď ho 21. februára nahradil farár Štfan Nagy. Pôsobil tu do mája 1689 a bol preložená do Boľkoviec. V období jeho účinkovania, bola v roku 1688 novohradským archidiakonom Žigmundom Antonom Ordódim vykonaná kanonická vizitácia. Táto je veľmi stručná, zato veľavravná: Kostol a fara sú úplne neobývané, nikto tu nežije. Somosújfalu, Salgótarján a Kisterenye sú rovnako neobývané. Sú to dôsledky dobývania hradu Fiľakovo kuruckých povstalcov Imricha Thökölyho  s podporou tureckých oddielov v roku 1682. Keďže sa títo rebeli dopúšťali násilia na katolíckych kňazoch, miestny farár Štefan Nagy pravdepodobne ušiel na bezpečnejšie miesto. Medzi rokmi 1689 a 1703 nemme zachované údaje o prítomnosti farára vo farnosti Biskupice, čo bolo zrejme spôsiobené ešte neobnovením zničeného kostola. V roku 1703 bol sem z farnosti v Horných Salibách preložený farár František Mikó. Dlho sa tu nezdržal a v roku 1705 bol preložený do farnosti Ohrady pri Dunajskej Strede. Vystriedal ho farár Ján Gunda, kotrý bol po roku preložený do farnosti Rimócz. Podľa schematizmu Rožňavského biskupstva bola farnosť Biskupice znovuzriadená v roku 1706, keď sa začali viesť aj matričné knihy. Farára Gundu 29. júla 1706 nahradil farár Štefan Antalffy, počas jeho  účinkovania bol v roku 1728 dostavaný nový farský kostol. To bol aj rok, keď ho nahradil nový farár Ladislav Juraj Pöstényi, prelo6en7 z neďalekej farnosti Šávoľ. Tento bol urodzeného stavu a bol rodákom zo susedného Fiľakova. V období jeho pôsobenia bola 12. júla 1755 vo farnosti vykonaná vizitácia novohradským archidiakonom Ignácom Kollerom. Zvizitácie zisťujeme, že farský kostol bol kamenný, zasvätený sv.Štefanovi kráľovi a mal tri oltáre. Farnosti  patril miestny mlyn s jedným kameňom, z kotrého mal hlavný príjem. okrem farského kostola sa v dedine nachádzala aj kaplnka Zvestovania Panne Márii, udržiavaná od postavenia vďaka fundácii Ondreja Püspökyho, titulárneho biskupa Vovadranského a  kanonika Jágerského.

Učiteľom bol Ján Seregély. V celej farnosti bolo spolu 704 veriacich, z  toho schopných spovede 407, neschopných 297. Filiálky farnosti boli Radzovce, Belina a Čakanovce. Zemský pán farnosti bol urodzený Imrich Esterházy, biskup Nitriansky. Farnosť je zachytená aj v súpise farností Lučenského dekanátu z roku 1761. Zo súpisu sa dozvedáme, že miestny kostol bol postavený zásluhou vtedajšieho farára ako aj ostrihomského arcibiskupa,kniežaťa Imricha Esterházyho na počesť kráľa Štefana. V súpise sa ďalej uvádza: Kostol je postavený z pevného materiálu. Dlhý je 15, široký 4 a 1/2 a vysoký 4 1/2 orgií- konyok. Kostol má 3 prenosné oltáre neporušené, 1  organ a vo veži sú 4 požehnané zvony. Na veži sa nachádzajú hodiny. Cintorín okolo kostola je požehnaný a obklopený pevným plotom. Farnosť má príje, z mlyna, ktorý farnosti svojho času pridelil zosnulý ostrihomský arcibiskup Juraj Szécsényi a činí 40 kile pšenice. Farnosť užíva aj pridelené polia. Vo farnosti funguje aj spoločnosť Najsvätejšej Trojice, pod dozorom miestneho farára. Mimo cintorína stojí požehnaný drevený kríž. ktorý sa obdivuhodne zachoval v dobrom stave. Na kráľovskej ceste sa nachádza kamenný stlp, ktorý postavil miestny farár a riadne ho udržiava. Okrem farského kostola sa v dedine nachádza aj verejná kaplnka s patrocíniom Zvestovania Panne Márii, kotrá bola postavená v roku 1750, vďaka fundácii Ondreja Püspökyho, titulárneho biskupa Vovadranského, kanonika Jágerského a zbožného legáta sumou 500 florénov. Z úroku týchto peňazí dostávala ročne peniaze kaplnka, chudobní a farár. Omše sa tu slávia na sviatok patrocínia a v jednu sobotu v mesiaci.

V kaplnke sa nachádza kalich so striebornou paténou, 1 alba, 1 misál, jeden organ. Všetci obyvatelia Biskupíc sú katolíci, pričom schopných spovede je 314, neschopných povede 20. Budova fary je z kameňa a je v dobrom stave.Farárovi pomáhal aj Karol Kimstetter., pridelený kaplán.Je to prvý raz, keď sa vo farnosti spomína prítomnosť kaplána. Učiteľom bol 25-ročný Ondrej Borbás, farským ekonómom, kurátorom  60-ročný Štefan Gyetvay. Príbytok učiteľa bol podľa súpisu v dobrom stave. Farár Pöstényi tu pôsobil úctyhodných 39 rokov, až do roku 1767, keď sa pe vysoký vek zriekol služby, ale ostal bývať v Biskupiciach až do svojej smrti 13. júna 1769. Za nového farára bol menovaný Michal Mészáros, pôsobil tu do konca roku 1783, keď bol ustnovený za rožňavského kanonika. Počas jeho pôsobenia sa v roku 1776 zmenila aj administratívna situácia Osrihomského arcibiskupstva, panovníčka Mária Terézia z nej okrem iných vyčlenila Rožňavské biskupstvo. Keďže farnosť Biskupice patrila do Novohradu, automticky pripadla pod novo vzniknuté biskupstvo Rožňava.Farára Mészárosa vymenil Jozef Raizinger, ktoý sem bol preložený z farnosti Lučenec. Teno zatiaľ drží rekord v biskupickej farnosti vykonával dušpastierske povinnosti neuveriteľných 53 rokov. Zastával funkciu dekana dekanátu Fiľakovo, ako aj prísediaceho súdnych tabúľ Novohradskej a Gemersko-malohontskej stolice. Vo farnosti pôsobil až do smrti 24. februára  1837, zomrel vo veku 82 rokov.

V za4iatkoch jeho pôsobenia vo farnosti bola 14. septembra 1784 vtedajším rožňavským biskupom, barónom Antonom Andrássym SJ vykonaná kanonická vizitácia. Uv§dzajú sa v nej údaje, ktoré už prevažne vieme z predchádzajúcich súpisov a vizitácii, preto uvedieme len niektroé nové skutočnosti. Kostol mal ako dotáciu, príjem mlyn s dvomi kameňmi, nachádzajúci sa v Biskupiciach. Ešte v roku 1755 mal mlyn iba jeden kameń. Z vizitácie ďalej zisťujeme, že bývalý farár,Ladislav Pöstényi zložil fundáciu 50 florénov na slúženie svtej omše raz v týždni na konkrétny úmysel. Učiteľom bol Baltazár Dobravický, kurátorom Bartolomej Tóth. V samotných Biskupiciach bolo 461 dospelých veriacich a 155 detí.

Dňa 18. marca 1802 vykonal vo farnosti Biskupice zástupca biskupstva Štefan Maršovský súpis príjmov farnosti za prítomnosti zástupcov stolice urodzeného Antona Etteho z Kalinova a Baltazára Petróczyho, kde s okrem iného uvedené aj počty katolíkov v iskpiciach ako aj vo filiálkach: Biskupice 774, Belina 395, Radzovce 474, Čakanovce 552 a Šiatoroš 10. Farnosť Biskupice patrila v tomto období do cirkevnoprávneho celku Novohradský archidiakonát,podcelku Lučenský dekanát, do ktorého okrem Biskupíc patrili aj farnosti: Boľkovce, Fiľakovo, Hoiliša, Karancs-Keszi, Litke Lučenec, Pleš, Rapovce, Šávoľ a Veľká nad Ipľom.

Ďaľšiu vizitáciu farnosti vykonal3. septembra 1813 rožňavský biskup gróf Ladislav Eszterházy. Pri vizitácii boli prítomní aj zástupcovia stolice: sudca Novohradskej stolice - urodzený Jozef Fáy, a prísažný slúžnovského úradu Novohradskej stolice Štefan Bornemisza. V prvej časti sa pr opise farnosti uvádza, že v časoch arcibiskupa Petra Pázmánya farský kostol už stál,ale za čias tureckých a domácich vojen bol poškodený. V roku 1706 bola farnosť obnovená  v roku 1728 vďaka arcibiskupovi Imrichovi Eszetrázymu a vtedajšiemu miestnemu farárovi, Gregorovi Pöstényimu bol kostol znovu obnovený, bola k nemu pristavaná veža a v roku 1746 boli do veže vložené väčšie zvony.

strana

Farský kostol a kaplnka na cintoríne

Kostol svätého Štefana bol podľa schematizmu Rožňavskej diecézy  a súpisu pamiatok Slovenska postavený v roku 1728, podľa súpisu farností  lučenského dištriktu z roku 1761 v roku 1738. V roku 1818 bol rozšírený a v rokoch 1887, 1925 a 1950 renovovaný. Ide o jednoloďový priestor so segmentovým uzáverom a predstavanou vežou. Presbytérium má zaklenuté českou plackou, loď krížovou klenbou s medziklenbovými pásmi. Fasády má členené lizénovým rámom. Hlavný oltár je pseudo-románsky, z konca 19. storočia. Krstitelnica mramorová s lupienkovou kupou z prvej polovice 18. storočia.

Kaplnka na cintoríne s patrocíniom Zvestovania Panne Márii, bola postavená v roku 1750, je neskorobarooková. Jednoloďový priestor s plygonálnym uzáverom, krytý pruskou klenbou. V období súpisu pamiatok mala kaplnka oltár s pilastrovou architektúrou, rokajovými krídlami, ústredným obrazom svätej Anny a samostatne stojacou sochou Panny Márie z 18. storočia. V súčasnosti je obraz Zvestovania uložený vo farskom kostole. Kostol aj kaplnka dvakrát vyhoreli. Prvý raz v roku 1787 a druhý v roku 1797.

Hlavný oltár vo farskom kostole tvorí ústredný obraz Sv. Štefana kráľa, v momente obetovania kroľovskej koruny Panne Márii, patrónke Uhorska. Po pravej strane s plastikami Sv. Imricha a po ľavej s. Alžbety Uhorskej. Bočný oltýr na ľavej strane kostola, smerom od hlavného oltára tvorí obraz Božského Srdca Ježišovho. Bočný oltár na druhej strane kostola predstavuje obraz sv. Jána Nwepomuckého. Po bočných stenách kostola sú umiestnené sochy sv. Jozefa, sv. terezky z Lisieux, sv.Antona Paduánskeho, a sv. anny s malou Pannou Máriou, ako ju vyučuje sv. písmo.

Vo veži kostola sa nachádzajú dva zvony. Prvá zvon s. Štefana má nasledovné nápisy: MICH IN OFEN JOSEPH BRUNNER (odliai ma jozef Brunner v Budíne), v strede s plastickým reliéfom postavy sv.Štefana, v dolnej časti s nápisom: HUNGARIAE CURAVIT ECCLESI FULEK PUSPOKIENSIS (voľný preklad: zaobstarala maďarská (uhorská) farnosť Fiľakovské biskupice), v ďaľšej časti s nápisom: IN HONOREM REGIS ST. STEPHANI (na počesť sv. Štefana kráľa). Z druhej strany drieku zvona je plastické vyobrazenie sv. Štefana, ktorý odovzdáva svoju kráľovskú korunu Panne Márii s dieťaťom Ježišom na rukách.

Druhý rovnako veľký zvon má v strede nápis: SZÖVETKEZET1923 ÉVBEN A HÁBORÚBAN ELREKVIRÁLT HARANG HELYÉRE ÖNTETTE A FÜLEKPÜSPÖKI I FOGYARZKST nečitateľné (voľný preklad: z verejnej zbierky dali v roku 1923 uliať maďarskí rímskokatolícki veriaci z Biskupíc za zvon, ktorý bol  počas vojny zhabaný.) Z druhe strany sa nachádza nápis :MAGYAROK NAGYASZONYA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK (Veľká Pani Uhrov , oroduj za nás !) Posledný nápis na spodnom okraji nformuje o výrobcovi zvona: HEROLD RICHARD HARANGÖNTÖDE KOMOTAU (Richard Herold, odlievanie zvonov, Chomutov). V strede zvona sa nachádza plastický reliéf Panny Márie s Ježišom na rukách.