Bob herceg – nagyoperett, három felvonásban.

 

 

 

 

A Soproni Petőfi Színház vendégjátéka Salgótarjánban, 2010. április 19-én. A nagyoperettben híres színművészek léptek fel: Bencze Ilona, Mikó István, Nagy Gábor és Benkő Péter,az ifjabbik generációból Bozsó József, Győri Péter, Laklóth Aladár.  A történet elején Mikó István, aki a részeges pap szerepét játszotta, jött haza az éjszakai kiruccanásról Bob herceggel. Közben a királyi udvarban az udvarhölgyek már várták, hogy reggel legyen, mer felköszönthetik 20. születésnapján a herceget és közülük választ majd feleséget. Bence Ilona, a királynő meg is kérte az egyik udvarhölgyet, hogy legyen nagyon kedves, figyelmes a fiához. A herceg éjszaka, a szegény negyedben beleszeretett egy lányba, akit egy agglegény borbély /Győri Péter/ akart feleségül venni, különben eltulajdonította volna a házukat, mert sokat tartoztak neki. A hopmester, Bozsó József volt az eszes és furfangos ember a királyi udvarban, aki mindenkit ismert és minden ügyről tudott.  A királyi udvarban, a nagykorúvá vált királyfi elQtt, aki dönthetett a peres ügyekben, megjelentek a pereskedő szegények: Nagy Gábor volt a lány édesapja és Benkő Péter pedig a tanú, a szomszédjuk volt. A herceg felismerte a lányt, akit szeretett, ezért megparancsolta a részeges papnak, hogy akadályozza meg az esküvőt.  A második felvonás a szegény negyedben játszódott, ahová hazatártek a királyi udvarból a peres felek és készültek a borbély és a lány esküvőjére. Közben álruhában megjelent a herceg és vele a pap is. Nagy riadalom támadt, amikor a pórnép közé a királynő is elment és a hírhedt csavargóban felismerte a saját fiát.  A harmadik felvonás már ismét a királyi várban játszódott. A királynő semmiképpen nem akarta, hogy a fia elvegyen egy szegéyn lányt. Egy duettben emlékeztette őt a pap régi szerelmére, akihez nem ment feleségül, mert inkább királynő akart lenni. Végül Bob herceg elvette a szegény lányt, a neki szánt udvarhölyet pedig feleségül vette egy katonatiszt/Laklóth Aladár/.

 

 

EXPERIDANCE - ROMÁN SÁNDOR TÁRSULATA TÖBB ALKALOMMAL SZEREPELT SALGÓTARJÁNBAN IS.

BETÖRŐ AZ ALBÉRLŐM

2013. szeptember 30-án nyitották meg a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban megalakult Zenthe Ferenc Színház új évadját. Kiosztották a VI. évadban a Vastaps díjakat. Rudolf Péter és Molnár Piroska nem tudtak személyesen eljönni, de küldtek videó üzenetet. Az új évad első előadása a Madács Színház darabja.  A II. világháború utáni években játszódik a történet. Mrs. Wilberforce beszélget a városi rendőrrel, akinek elmondja, mennyire megviselte őt, hogy özvegyen maradt a nagy házban. A férje a haditengerészetnél hunyt el. Panaszkodik arról, hogy nem tetszik neki egy közelben lakó férfi, mert német kémnek gondolja őt. Igaz, hogy angolul beszél, de nagyon németes az akcentusa. Éjszaka becsönget Mrs. Wilberforce házába egy idegen. Marcus professzornak mutatkozik be, aki pontosan egy csendes, város széli házban keres albérletet. Mrs. Wilberforce befogadja őt. A férfi elmondja, hogy nagyon nyugalmas napokra lesz szüksége az elkövetkező időkben, mert a zenész barátaival nagyon komoly szimfonikus művet akarnak begyakorolni. Megjelennek egyesével a barátok : három angol és egy olasz. Mindegyiknél hegedűtok, nagybőgőtok van, amikor megérkeznek. Mrs. Wilberforce nem fog gyanút, illedelmesen megkínálja teával az urakat. A fenti szobában bekapcsolják a gramofont, ahonnan szimfonikus zene szól, közben az öt férfi megtárgyalja a pénzszállító autó kirablását. Mrs. Wilberforce nem tud nyugodtan maradni és félóránként bekopogtat a padlásszoba ajtaján. Egyszer közli a fiúkkal, hogy partira hívta barátnőit a következő péntekre, ahol mindig valamilyen kulturális program szokott lenni. A fiúk megijednek, hogy nekik kell majd zenélni. Megtörténik a pénzszállító autó kirablása. A férfiak egyesével érkeznek vissza a lakásba. Megkérik Mrs. Wilberforce-ot, hogy hozza el nekik az állomásról az ő nevükre érkezett ládát. A ládát Mrs. Wilberforce rendőr barátja cipeli be a házba. Mikor meglátják, hogyMrs. Wilberforce egy rendőrrel érkezik haza, mindnyájan elbújnak a gardróbban . Amikor egyesével kijönnek onnan, a rendőr előtt mindannyian eltakarják az arcukat. Amikor Mrs. Wilberforce közli a férfiakkal, -akiket ő zeneművészeknek gondol - hogy ma van péntek és érkezni fognak a barátnői, akiknek koncertet kell adni, egyszerre nagyon sietős dolguk lesz a férfiaknak, gyorsan el akarnak tűnni. Az összes pénzt átszórták a ládából a nagybőgő tokjába, ami véletlenül kinyílik. Ekkor tudja meg a hölgy, hogy rablókkal áll szemben. A második felvonásban megérkeznek a barátnők, akik izgatottan várják a koncertet. A Professzor figyelmezteti őket, hogy nagyon idegborzoló, fülsiketítő, rémes zenét fognak hallani, de ez a legmodernebb irányzat. Miután a barátnők eltávoztak, Mrs. Wilberforce erősködik, hogy mindenképpen értesíteni akarja a rendőrséget, persze, erről a professzor próbálja őt lebeszélni. Megegyeznek, hogy a hölgy fent, a szobában fogja őrizni a pénzt, amíg a férfiak elintézik a telefonta rendőrséggel. Ezután a gangszterek egyesével kinyírják egymást, pedig eredetileg az öregasszonyt akarták eltenni láb alól. A ház tetején lévő erkélyről taszítják le a hullákat a ház mellett száguldó tehervonatokra. Mrs. Wilberforce már csak Marcus professzorral tud beszélni, keresi a barátait. Mondja neki a férfi, hogy azok mind elszöktek a házból, mert nagyon szégyellték magukat a hölgy előtt. Legvégül A Professzor is meghal, menekülés közben megfojtja őt a nyakában lógó három méter hosszú sálja. Mrs. Wilberforce beszélget a lakásában a rendőrfőnökkel, akinek elmondja részletesen az eltelt napok eseményeit. A rendőr megkéri őt, hogy ne beszéljen erről senkinek, mert a környezetében élő emberek csak kinevetnék őt. Amikor eltávozik a rendőr, Mrs. Heavenforce elővonszolja a gardróbba elrejtett nagybőgő tokot, ami teli van a pénzzel. Kiszórja a bankókat a földre és elkezdi örömében feldobálni azokat az égbe.

 

DIÓTÖRŐ - BALETT

 

A Kijev City Ballett előadása Salgótarjánban, 2013. december 20-án    A nagy hóesésben vendégségbe mennek a családok egy kastályba. Ott áll a karácsonyfa a szoba közepén. A kislányok mackóval táncolnak, a kisfiúk kardot kapnak. Ott marad rgy csúnyácska diótörő figura a karácsonyfa alatt, amelyik egyik gyereknek sem kell. Megesik rajta a szíve a házigazda kislányának. Éjszaka feléled a diótörő és megküzd az egérkirály seregével. Hatalmasra nő a karácsonyfa, a kislány pedig sok nemzeten keresztül : spanyol, japán, török, tündérek, eljut egy palotába, ahol ő lesz a hercegnő, aki beleszeret a gyönyörű királyfiba, a Diótörőbe.

 

Színházkomédia - Művészdráma

 

Inkább ezt a címet lehetett volna adni a kassai Thalia Színház Színházkomédia című darabjának, amelyet 2014. Február 18-án adtak elő a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Lax Judit volt a főszereplő, egy vidéki színház igazgatója és rendezője egyben, bár az ügyelő férfi többször is hívta őt, hogy az igazgató tanács ülésére kell most gyorsan mennie. A színház szereplői között volt egy pesszimista, magát nem sokra becsülő fiatal színész, akinek személyét Nádasdi Péter alakította. Volt két lány, akit kis naiv színésznőnek véltünk felfedezni, s rájuk bízta a rendező nő a súgó szerepét. Emiatt nagyon sírtak a lányok, mindig azt hangoztatták, hogy : A szerződésemet mint színésznő írtam alá, nem mint súgó. A rendezőnő erre azt válaszolta nekik, hogy: Nincsen súgó a színháznál, csak velük tudta megoldani a feladatot. Megjelent a színen a részeges fiatal író, akit mindjárt letámadott a rendező, hogy mikor írja már át a darab végét. Az írónak eddig csak két verseskötete jelent meg, drámát most írt először. Szabadkozott, hogy nincsen semmi jó ötlete, hogyan változtathatná meg a darab végét. Megjelent az elsötétített színpadon a reflektorfényben a két színész-súgó lány, s azt kérdezték a rendezőtől, hogy mivel annyira különböző a személyiségük, miért kell nekik mindig egyszerre színre lépni a darabban. Az olvasópróbára belibegett a magát sokra becsülő, nőcsábász férfi színész, s mindjárt a szemére hányta neki Nádasdi Péter és az ügyelő, hogy csak egy éjszakára kihasználja a nőket, s otthon várja őt a hű feleség. Kiderült, hogy a nagy operett dívára bízták a főszerepet. Az ő szerepét is két nő alakította: Rák Viki és Varga Lívia. Amikor megjelent az operett díva, volt aki még emlékezett rá, de a többiek csak unottan nézték a hirtelen kerekített színpadi táncát és énekét. A darabról csak annyit tudtunk, hogy Egy asszony és lánya a címe, s azt, hogy az egyik jelentben az asszony meztelenül fog feküdni az ágyban. Először emiatt borult ki az operett díva, aztán pedig amiatt, hogy fekete csipke ruhát varrattak neki a szerepre. Az első felvonás vége felé jelent meg Nagy Kornélia, mint egy néző, aki a színjátszó társulatuknak akart tüll szoknyákat kölcsönözni a színháztól. Végül rávették, hogy legyen ő a súgó.  A második felvonás nagyon hosszúra sikeredett. Az elején áttántorgott részegen az író a színpadon. Csak a súgó volt ott, akivel azt üzente a rendező nőnek, hogy ő már megjött. Ugyanúgy kitántorgott, ahogy bejött. Kiderült, hogy a nőcsábász színész miatt bezárkózott a férfi vécébe a két lány, miattuk nem tudták elkezdeni a próbát. Rávette az ügyelőt a rendezőnő, hogy csalogassa ki a lányokat valamivel. A darab egyes jeleneteinek próbája következett. A színészek elrontották a végszavakat, a súgó nem súgott, hanem horgolgatott, mindenki nagyon feszült volt. Végül a lányok kijöttek a férfi vécéből, lehetett próbálni. Mivel a bonvivánba szerelmesek voltak, de rájöttek, hogy csak kihasználta őket, nagyon elrontották a kibékülési jelenetet. Legutoljára nagyon szépen eljátszották.  A darab úgy fejeződött be, hogy a két lány és a két anya éjszaka, gyertyafénynél rugdosták, halálba kergették a bonvivánt. A színész a szerep szerint sokáig vonaglott, majd végül elhunyt. Ekkor odajött az ügyelő, s vele együtt gúnyosan kacagva elszökött az anya és a lánya is a tett helyszínéről. A darab bemutatója után jött a meghajlás és a bankett, ahol nagyon trágár szavakkal lehordta a rendezőnő színészeket, meg a társulat tagjai is egymásra acsarogtak. Mikor összegördült a függöny, kijött eléje a rendezőnő, aki sajtó tájékoztatót tartott a bemutatóról. Szabadkozott, hogy az író más elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni. Közben betántorgott a tájékoztatóra az író. Kérte a rendezőnő, hogy méltassa a darabját. Ő csak annyit mondott : „Szar minden. Szar a darab, szar a színház, szar a rendező, szarok a színészek, szar a darab írója.”

 

Tamási Áron : Ördögölő Józsiás

 

A Budapesti Operettszínház előadása Salgótarjánban – 2014. május 31. Tündérországban készülnek férjet keresni a király egyetlen leányának. Közben a varázslóasszonyt, Matuzsát kéri meg a király, jövendölje meg a birodalom sorsát. Matuzsa elmondja, hogy lát két alakot, egy szegényt, aki a szívében hordja összes kincsét, valamint egy koromfekete embert. Megjelenik másnap a lánykérőn egy arab herceg egy spanyol herceggel. Utolsó pillanatban fut be a szegény legény, akit Józsiásnak hívnak. Mikor megkezdődene a megmérettetés, akkor érkezik meg a pokol királyának a fia, Bakszén. A király a négy kérőnek három kérdést tesz fel. Mivel Józsiás és Bakszén adják mindig a jó választ, kettőjüknwek kell együtt párviadalt vívni. A hercegkisasszony Józsiást választja férjéül, ő lesz az ország királya, Bak szén pedig a kancellár. A kancellári irodában elintézik, hogy semmilyen panaszlevél a néptől ne juthasson el a királyhoz, így az orság sorsa sanyarúra fordul. A királyi palotában anarchia tör ki. A tündérlányok nem hallgatnak az új királynő rendelkezéseire. Bakszén nem elégszik meg a kancellári titulussal, ő a királyságot akarja, a királykisassonyt pedig feleségül akarja venni. Három hét boldogság után az új király kíséretével útnak indul. Meg akarják látogatni alattvalóikat, tudni akarják, hogyan élnek a királyságban. Bakszén kihasználja az alkalmat, hogy Józsiás nincs jelen a palotában. Elfoglalja a trónt és megkoronázza magát. Józsiás mgtudja a néptől és Matuzsától, hogy nagyon rosszra fordult az ország sorsa, Bakszén elfoglalta a királyságot. Józsiást elfogják Bakszén emberei és bevonszolják a palotába. Két alattvaló, Idilló tündérkirálynő és a jegyese, aki Józsiás barátja, megígérik Bakszénnek, hogy elviszik Józsiást az erdőbe és elhozzák a szívét az új királynak. Egy őzbak szívét vágják ki és elterjesztik a hírt a nlo között, hogy Józsiás meghalt. A királyné gyászolja Józsiást, nem akar Bakszén felesége lenni.Legvégül ismét négy kérő jelenik meg a palotában, akik az ifjú királyné kezére pályáznak : a török, a spanyol, az egyik ördög, aki átállt a tündérek oldalára és a negyedik egy remete. Kiderül, hogy a remete az életben maradt Józsiás, aki végül megöli Bakszént.

 

Gárdonyi Géza : Annuska

 

Az egri Gárdonyi Géza Színház előadása 2014. október 28-án, Salgótarjánban  I.felvonás  Annuska egy falusi udvarház kertjében beszélget a barátnőjével, Sáírikával. Eközben a szolgálólány hallgatózik a kulcslyuknál. Kiderül, hogy Annuska szülei beszélgetnek a jövendőbeli vejükről, Balog Miklósról, aki nemsokára a három lányuk közül a legnagyobbat, Annuskát fogja felelségül venni. Megjelennek a család ismerősei : köztük Balog Miklós neevelőapja,egy szerzetes barát, valamint a falu plébánosa.  Annuska áradozik Sárikának a zárdai iskoláról, ahová őt beíratták, s elárulja hogy szerzetes nővérnek apácának készül. Megjelenik hamarosan Balog Miklós is, Annuska gyerekkori játszótársa. Annuska levelet vár a prépost bácsi rokonjuktól, hogy felveszik-e őt a zárdába. Miklós udvarol Annuskának , Sárikának pedig a falusi kántor tanító tetszett meg. Miklóst nagyon megszidja nevelőapja, hová tette az eszét, amikor belebolondult egy nőszemélybe, mert a nevelőapa egy megrögzött agglegény.  Annuska elárulja a plébánosnak, hogy apáca akar lenni. II. felvonás  Megérkezik a levél a prépost bácsitól, hogy Annuska azonnal beléphet a kolostorba. Az írást a szülők olvassák el. Benne áll, hogy 200.000 koronát kap, amint átlépi a zárda kapuját. Ezen nagyon elgondolkodnak a szülők, mert háromszoros jelzálog van az egész birtokon. Miklós megszidja a barátját, a kántort, hogy miért nem kezdett el udvarolni Sárikának. Ezután a cserfes szolgálólány elárulja a két barátnőnek, hogy most már nagyon szívesen elengednék a szülei a zárdába Annuskát.A lány most már egyltalán nem örül a hírnek. Megjelenik a prépost bácsi az idős kedves nővérrel, hogy azonnal viszik a zárdába a lányt. A kántor egy kisebb félreértés után összejön Sárikával, legvégül pedig Anuska hosszú csókot vált Balog Miklóssal.

 

Mágnás Miska

 

2015. november 27-én adta elő a Magyar Színház az operettet. Ismerős szereplők voltak: Bozsó József Benkóczy Zoltán Szendi Szilvi A történet a kleptomániás nagymamával kezdődött, majd megjelentek Pixie és Mixie grófok. Rollát kereste az apja, közben bemutatták neki Miskát, akibe Marcsa, a szolgáló lett szerelmes. Rolla még mindig nem jelent meg, de jöttek a vidéki arisztokrácia képviselői, akik lóversenyre tettek fogadást. Mikor megjelent Rolla, feltűnt a színen Baracs mérnök úr. Ő nem tartozott az arisztokráciába, de Rolla beleszerelmesedett a vásárban. Pixie és Mixie grófok kitalálták, hogy csúfot űznek Baracs mérnökből: Rolla szerelmet vall neki, azután kikosarazza. A szerelmi páros énekelt együtt a színpadon, azután tudta meg a lovász Miskától, hogy ez csak tréfa volt. Baracs mérnök Eleméri Tasziló néven mutatta be Miskát. Rolla sokat tráncolt vele a fogadáson, majd megjelent Marcsa is. Mivel Baracs féltékeny lett Miskára, vagyis Eleméri Tasziló grófra, elmondta a csalást Rollának. Rolla bosszúképpen Marcsát mutatta be, mint Eleméri Mary-t. Másnap reggel hálóingben jelentek meg az öregek , Rolla apja és nagyanyja, valamint Pixie és Mixie grófok a színpadon. Ekkor azt a trükköt taálta ki Marcsa, hogy hazudik a házigazdának. Azt mondja majd, hogy megszökött Rolla, mert nem akarják hozzáadni Baracs mérnökhöz, cirkuszi lovarnő lesz.

 

Sztevanovity Zorán előadása

 

2018. márciusára volt meghirdetve az előadás, amely a szereplő betegsége miatt el lett halasztva. 2018. május 28-án, hétfőn, emlékezetes, felemelő és tartalmas előadást tartott a magyar- szerb zenész és énekes legenda. Vendégszerepeltek: Sipeki Zoltán, Gátos Iván,Csányi István, Óvári Éva Kabelács Rita, Péter Barbara.

 

 

Pál Feri atya Salgótarjánban

Első alkalommal került sor  2018. október 11-én, Salgótarjánban a József Attila művelődési Központban a Nyitott Akadémia előadására.

 

Pál Feri atya A szorongástól az önbecsülésig című előadására minden jegy elkelt.

 

Két szék volt előkészítve a színpadon. Az előadó energikus, sokat mozgó, színészi hajlamokkal megáldott ember.  Elmondta, hogy ő katolikus pap, de a mai estén mint mentálhigiénés szakember fogja megtartani az előadását. Állandóan mozgott, járkált, gesztikulált, előre és hátra, bal és jobb oldalra húzogatta a két széket  színpadon, egyik pillanatban leült, de a másikban már fel is pattant. Ezt folytatta másfél órán keresztül. Megkérte a technikusokat, hogy gyújtsák fel a villanyt a nézőtéren, de kevesebb fényt is kért, hogy ő szemtől-szemben láthassa a közönséget.

 

Virginia Satire amerikai pszichológus nevét említette. Ő felmérte, hogy a szorongás négyféle módon jön elő az emberek közötti kommunikációban. Hazamegyünk az előadásról. Este van, valamit még vacsorázni kellene. Valami könnyűt, ami nem terheli meg a gyomrot. Elkészítjük a levest és elsózzuk. Csatlakozik hozzánk a férjünk, feleségünk, vagy bárki a családból. Négyféle módon reagálnak az emberek:

1/ Első változat a támadó."Igen, de te pedig a múlt héten készítettél egy minősíthetetlen pörköltet, amit állatnak sem adnék fogyasztani."

2/ Második változat az önbántalmazó. Leülünk és elkezdünk siránkozni, hogy milyen szerencsétlenek, lehetetlenek és bénák vagyunk.

3/ A tudományos. Mindenféle idegen kifejezéseket, latin és egyéb szavakat használunk a sós leves megmagyarázására.

4/ A menekülés. „Ja, majd elfelejtettem mondani, hogy találkoztam XY-nal, aki nagyon mgdicsért, hogy milyen szép ajándékot adtál a múltkor neki."

Az emberek 50 százaléka az első típust választja, a másodikat 35 százalék, a harmadikat és a negyediket a további tíz százaléka. Már csak öt százaléka marad az embereknek, akik helyesen reagálnak. A helyes reakció minden esetben az, hogy bevalljuk és vállaljuk a hibánkat, valamint igyekszünk azt minél előbb orvosolni. Az emberek azért válaszolnak ilyen négyféle , helytelen módon, mert saját magukat érzik megtámadva, megsértve, alábecsülve. Mondta, hogy sok mindenkire ránéz, de ne érezze senki érintve magát azzal kapcsolatban, amiről éppen beszél.

Feltámadási misén történt az eset. A liturgia nagyon hosszú, az éjszakába nyúlik. Feri atya az oltárnál misézett, mögötte, a lecsempézett, csúszós padlóra helyezett székeken ültek a ministránsok. Az egyik tizenkét éves legényke a széket feszegette. Stimulálni kellett magát, hogy el ne bóbiskoljon. Egyszer csak, a szék nem tartotta meg az egyensúlyát és felborult. Mindez olyan hatalmasat durrant, hogy Feri atya nagyon megijedt. Ijedten kétszer is hátrafordult, hogy megnézze, mi történt. A ministránsnak mindkét lába az égnek állt, de ő buzgón integetett a kezével, hogy nem ő a hibás, ő semmit nem csinált.

A szorongáskor előjönnek a rejtett érzelmeink. Egy fiatal nőt említett, akit ő esketett össze. A nő elmondta : „Te Feri, én a menyasszony koromban voltam életemben a legboldogabb." Utánozta a menyasszonyt, aki nagyon boldog amikor magára veszi a csipkés fodros, gyönyörű menyasszonyi ruhát. Nagyon szép volt az esküvői szertartás, az volt a nap csúcspontja. A nő azonban elmesélte, hogy két órával korábban történt valami, amitől a boldogabb azóta soha nem volt. Amikor magára öltötte a ruhát és megjelent a helységben a vőlegénye, megkérdezte tőle, hogy szép-e. A vőlegény pedig azt válaszolta, hogy „elég szép". Erre ő megsértődött és elkezdte itatni az egereket. A vőlegénye megsajnálta és elmagyarázta neki, hogyan értette azt, hogy elég szép. Azt jelenti, hogy sem nem kell elvenni belőle, sem hozzá nem kell tenni semmit. Na, akkor volt az a fiatal nő életében a legboldogabb. Feri atya azt tanácsolta neki, hogy amikor nehéz helyzetbe kerül, idézze vissza azt a beszélgetést a párjával.

A testére mutatott, pontosabban a mellkastól a combig. Elmondta, hogy az érzelmeink a belekben, az emésztőrendszerben ütköznek ki. Nem érzünk megbántást, lelki fájdalmat sem a térdünkkel, sem a hajszálunkkal.

Egy mozgássérült beteg járt hozzá terápiára. Fél éven keresztül siratta magát, hogy ő milyen szerencsétlen. Az egyik lába öt centivel rövidebb, úgy született. Mindig is sántított, ezért a cipője alá magasított talpat készítenek. Kiskorában próbálták nyújtani a lábát, de nem segített. Fél év múlva, amikor már jobban összeismerkedtek, Feri atya megkérdezte tőle: Tulajdonképpen mit köszönhet maga a testének ? Erre a páciense elkezdett újra siránkozni. Azután kicsit elgondolkodott és azt mondta, hogy van neki családja, gyermekei, akiket megszült. Azokat is a testével szülte meg. Vannak unokái, akiket mindenkinél jobban szeret. Simogatja, babusgatja őket, azt is a testével csinálja. Amikor megérkezik a Csabi unokája, nem lenne szabad ezt mondani, de őt szereti a legjobban. Ő megkérdezi, hogy „Nagyi, van-e palacsinta ?" Ő pedig válaszolja, hogy, persze, hogy van, kisfiam. Az unokáit is a kezével szokta simpgatni, szeretgetni.

Három gyónó ember szavait idézte. Elmondta, hogy nem fog gyónási titkot megsérteni, mert nem árulja el az embereknek sem a nevüket, sem a lakhelyüket, telefonszámukat, e-mail címüket, facebook és egyéb közösségi oldalakon való elérhetőségüket. Az első azt mondta, hogy találgatott, a második, hogy valami füllentésszerűt mondott, a harmadik pedig, hogy átrendezte a szavait. Mindhárom esetben Feri atya gyorsan reagált és villámgyorsan átlapozta mindazt, amit az esztergomi papi szemináriumban hét év alatt tanult. Megkérdezte : Hazudott ? Erre mindnyájan azt válaszolták, hogy így is lehet mondani.

Magányos emberekről beszélt. Példaként említett egy harmincöt éven felüli nőt, aki egyedül lakik. Este hazamegy, leül és mit csinál ? Előveszi a Nők Lapját és fellapozza azt. Összehasonlítja magát a cikkek , történetek, interjúk alanyaival. Ez is okosabb, ez is szebb, ez is ügyesebb, mint én vagyok. Ez bizony nem segít az önbecsülésen. A második lehetőség, hogy fellapozza a Nők Lapját és mindenkit leszól, becsmérel. Ebben az estben viszont teljesen elzárja, elidegeníti magát az emberektől. Nem jó sem az egyik lehetőség, mert előidézi az emberben a szorongást és a kisebbrendűségi érzést, sem a másik, mert akkor teljesen elmagányosodunk.

Kétféle papot hozott fel példának. Az egyik este tíz órakor hazaér, leül és ránéz az órájára. Tíz óra van, ő éjfélkor szokott lefeküdni. Fáradt, magába roskad és átszenvedi a két órát, amíg éjfélkor az ágyba kerül. A másik pedig leül, ránéz az órájára és azt mondja: Remek, van még két órám magamban lenni, magammal foglalkozni. Ekkor magyarázta el, hogy magányosnak lenni és magamban lenni az két, nagyon különböző dolog. Aki magányos, az sajnálja magát és magába roskad. Aki pedig magában van, időt szán magára, van ideje magával foglalkozni. Elmondta, hogy aki becsüli saját magát, az nem csinál mindent tökéletesen. Hátrább lépett és azt mondta, hogy távolról nézve mindenkiben találunk hibát, hiányosságot. Majd hirtelen leült és elmondta, hogy minden egyes emberben van valami jó, értékes és szeretnivaló, valakiben több, másokban kevesebb.

Szétnézett a közönségen és örült, hogy itt-ott lát férfiakat is. Csodálkozott, azt mondta, nem tudja, mit is keresnek ők itt ? Erre megjegyezte, ha ő lenne egyik férfi a nézők közül, ő már felpattant volna és azt mondja: „Már elment egy óra a két órás előadásból, de még nem definiálta Feri atya az önbecsülést." Az önbecsülés nem azt jelenti, hogy tökéletesnek és hibátlannak tartom magam. Az önbecsülés azt jelenti, hogy ismerem saját magamat. Meg tudom nevezni, mi bennem a jó, fel tudom azt használni és tudok örülni neki.

A dalai lámát említette , aki nagyon okos dolgot mondott az emberekről. Minden embernek két hibája van. Az egyik, hogy nem ismeri fel realitásnak, ami az. A másik, hogy realitásnak hiszi azt, ami valójában nem az. A mi esetünkben arról van szó, hogy nem hisszük el magunkról, hogy mi ügyesek, szépek, jók, tehetségesek, szeretnivalók vagyunk. A másik esetben pedig, olyan dolgokkal ruházzuk fel magunkat, hátrányokkal, gyengeségekkel, rossz tulajdonságokkal, amik nem is léteznek, vagy nem annyira eltúlozva, mint ahogy mi hisszük.

1944 volt, be voltak állítva az üres vagonok az állomáshoz. Rengeteg ember várakozott ott. Volt ott egy kisfiú is az édesanyjával. A kisfiú nem akart elszakadni az anyukájától, a nő pedig szorongott, hogy a nagy tömegben, tülekedésben el ne sodródjon tőle a gyermeke. Egy tarisznyát akasztott a fiú nyakába és odasúgta neki: „Egy cipó van benne, tartsd meg, még hasznos lehet."

Az idő múlt és fokozatosan felszállították az embereket a vagonokba, amelyek, majd elviszik őket valahová. A kisfiú nem akart oda felszállni. Várt. Óvatosan körülnézett, figyelte az őröket. Amikor egyikük sem nézett oda, mert el voltak foglalva, eldobta a nehéz tarisznyát és elkezdett szaladni. Eldördültek a fegyverek, golyók sorozata repült utána. Ő azonban nem állt meg, hanem szaladt tovább, kúszott a vagonok alatt. Érezte, hogy már elég távol van az őröktől, nem fogják őt utolérni. odaért a drót kerítéshez, közben már szétszakadt a ruhája, felsértette a bőrét is. Végül azonban megmenekült, életben maradt az ifjú ember.

Mindenkinek vannak tarisznyái. Az egyikben vannak azok a dolgok, amiket édesapánk és édesanyánk nem adott át nekünk, pedig át kellett volna adnia. A másik tarisznyában vannak mindazok a dolgok, amiket kaptunk édesapánktól és édesanyánktól, de nem kellett volna azokat megkapnunk. Ezeket a dolgokat, érzéseket, emlékeket, tapasztalatokat le kell tennünk, meg kell tőlük szabadulnunk. Nem elég azonban egyszer megcselekedni azt, mert másnap azok a tarisznyák újra nyomni fogják a vállunkat, nem szabadulunk meg tőlük egyszerűen. Újból és újból, rengetegszer le kell tennünk azokat a bizonyos tarisznyákat.

Délutáni foglalkozás volt az óvodában. Mielőtt hazavitték volna a szülők a gyermekeket, maradt pár perc. Az óvó bácsi felszólította a gyermekeket, hogy az óriások álljanak az egyik oldalra, a törpék a másikra, a varázslók pedig maradjanak középen. Egyik kislány azonban ott maradt az óvó bácsi mellett és megráncigálta a nadrágját: " A sellők hová álljanak ?" Ez a kislány felismerte a saját előnyeit, adottságát, megvolt a kellő önbecsülése. A pedagógusnak ilyenkor nem könnyű a dolga, de az óvó bácsi feltalálta magát és azt felelte :"A sellők itt maradnak, az erdő öreg bölcse mellett."

Végül pár szót magáról is szólt. Elmondta, hogy a családja Csíkból, Erdélyből származik. Ő pap lett, de a szülei ennek egyáltalán nem örültek. Édesapja nagy kommunista volt, édesanyja pedig egyszerűen csak nem hitt az Istenben. 21 éves volt, amikor elhatározta, hogy pap akar lenni. Hogyan mondja el ezt azonban a szüleinek, akik ellene vannak a vallásnak és a templomba járásnak. Felismerte, hogy először édesanyjával kell megtalálni a megfelelő alkalmat, a vasárnapi ebéd és kávézás után. Leült édesanyjához és azt mondta neki, hogy Esztergomba akar menni. Az anyja még el is csodálkozott, hogy miért mondja most ezt neki, hiszen gyakran eljár otthonról, sokszor nem is tudja, hová ment a fia. Megnyugtatta a fiát, hogy rendben van, mehet Esztergomba, de azt is mondja meg, hogy mikor fog visszajönni. Erre ő azt válaszolta, hogy majd hét év múlva. Ő ugyanis a szemináriumba akar belépni. Ekkor az anyja azt mondta sírva, hogy akkor ő felköti magát és a kutyát is. Ment az édesapja után, neki is elmondta, hogy pap akar lenni. Az apja azt mondta, ő tudja, mit csinál, neki semmi köze hozzá. Az ikertestvére azt kérdezte tőle: „Meg vagy te bolondulva ?" Elmondta, hogy az apja négyszer nősült, az anyjának pedig ő a második házasságából született. Tizenhat éves koráig a fél kezén meg tudja számolni, hány olyan igazi családi alkalmat élt meg, amikor mindenki együtt volt, odafigyeltek egymásra és érezte, hogy ilyen egy igazi család. Amikor pedig Erdélyben tartott előadást, lehetőséget adott az embereknek, hogy tegyék fel neki a kérdéseiket. Az egyik férfi megkérdezte :  „Kérem szépen, mi lett a kutyával ?"